Moszkauer, avagy a moszkvai sütemény, aminek épp annyi köze van Moszkvához, mint a párizsinak Párizshoz, párdon Párizshoz viszont van, hiszen francia eredetű teasütemény, közeli rokonával, a florentinnel együtt.
Karácsonyra készítettem, most először, de bármikor megállja a helyét, ha újítani szeretnénk, vagy csak más textúrájú süteménnyel szeretnénk feldobni a megszokott sütemény kavalkádot. Ezek a ropogós tallérok nálunk nagy sikert arattak. Én később még tovább fogom fejleszteni, másféle magvakkal, illetve étcsoki helyett fehércsokival. Szóval ismerkedjetek és kacérkodjatok a moszkauerrel ti is!
Hozzávalók:
15 dkg darált dió (lehet mandula vagy mogyoró is, de a diónak a legkarakteresebb az íze)
15 dkg procukor
5 dkg vaj
1 dl habtejszín
1 teáskanál konyak (elhagyható)
7-8 dkg aprított kandírozott narancshéj
1 csapott evőkanál finomliszt (2 dkg)
A bevonathoz:
10 dkg csokoládé
2 dkg vaj
Miután ledaráltuk a diót, és összeaprítottuk a kandírozott narancshéjat, minden hozzávalót mérjünk a lábosba a liszt kivételével, és forraljuk fel közepes lángon. Miután forrni kezd, húzzuk félre a tűzhelyről, és úgy keverjük hozzá az átszitált lisztet. Hagyjuk langyosra hűlni.
Közben melegítsük elő a sütőt 170 fokra, és béleljük ki szilikonos sütőpapírral a tepsiket. Vízbe mártott teáskanállal diónyi gombócokat halmozzunk a sütőpapírra (hagyjunk 3-4 centiméter távolságot köztük, mert lapulni fognak, először a kezünk által, aztán még sütés közben is). A kanál szintén vizezett hátával lapogassuk el őket. Sütőtől függően 13-15 perc alatt aranybarnára sütjük őket. Onnan tudható, hogy megsültek, hogy a szélük kicsipkésedik. Várjuk meg, hogy a tepsiben kihűljenek a sütemények, (ellenkező esetben még hajlik), majd szedjük le a sütőpapírról és tegyük rácsra, vagy az asztalra kiterített sütőpapírra, fejjel lefelé, azaz a sima háta legyen most felül. Mivel én csíkozni akartam, így hatékonyabb volt, hogy az asztalt lefedtem sütőpapírral. Ezután olvasszuk meg a csokoládét vízgőz fölött a vajjal és vonjuk be csokival, vagy ha ezt unalmasnak találjuk, akkor csíkozzuk, ahogy én is tettem. (Ebbe a gyerekeket is bátran bevonhatjuk, élvezni fogják, én legalábbis nagyon élveztem, pedig már nem vagyok gyerek, csak gyereklelkű :D) A csíkozáshoz vastag nejlonba töltöttem a csokit, és pici lyukat vágtam rajta, hogy szép vékony vonalakat kapjak.
Én egy estére hagytam hűlni a kamrában, utána pedig fémdobozban sokáig eláll, arra ügyeljünk, hogy az egyes rétegeket sütőpapírral válasszuk el egymástól, megelőzve, hogy összeragadjanak.
Készíthetitek még rummal, lime és citromhéjjal, más magvakkal, más csokival, szóval nyugodtan lehet vele kísérletezni. Én készítettem hárommagosat is (mandula, törökmogyoró, dió) amiket csak aprítottam nem daráltam, de ott véletlenül több folyadék (igen, konyak volt :D) került bele, így túlságosan szétterült, hát kevésbé lett fotogén, ezzel szemben nagyon finom volt az is, köszönhetően az izgalmasabb textúrának.
Jó sütést és jó étvágyat kívánok!
Szabina
♥