A szilvás gombóc régóta polgárjogot szerzett a magyar konyhában és népszerű ételeink sorába emelkedett. A kitűnő és változatos "knédlik" hazája Bécs (s általában Ausztria), valamint Prága és vidéke ma sem tud olyan jó szilvás gombócot tálalni vendégei elé, mint amilyet náluk ehet az ember augusztus végi és szeptemberi napokon. Persze csak ott, ahol egyébként is főznek, s ahol a háziasszony vagy a szakács érdemesnek találta, hogy alaposan megismerkedjék e rokonszenves eledel természetrajzával.
A szilvás gombóc készítése különös gondot igényel, s tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a kissé közönségesen hangzó gombóc szóval megjelölt fogalom távol áll attól, amit a finom jelzővel lehet illetni.
Persze van olyan szilvás gombóc, amely formájára és halmazállapotára nézve a régi idők ágyúgolyóbisaira emlékeztet, furkós és fojtós, s mire a sok, vastag, kemény tésztán áthatolva a szilváig érkezne a fogunk, már elmúlik az étvágyunk. Itt azonban nem erről van szó, hanem ama jó szilvás gombócról, amelynek tésztája vékony, finom és könnyű, sőt omlós.
/Magyar Elek: Az ínyesmester szakácskönyve/

Szilvás gombóc szezon van! Mivel korábban még soha nem készítettem, beleástam magam a témába, elsőként a fent idézett Magyar Elek könyv akadt a kezembe, úgyhogy gondosan utánajártam a szilvás gombóc természetrajzának, ahogy ő írta. :) A legfontosabb a krumpli kiválasztása, a legmegfelelőbb fajta a sárga héjú, magas keményítőtartalmú, szétfővő burgonya. Szilvából érdemes apróbb szemű, érett szilvát választani, főleg ha nem szeretnénk XXL-es gombócokat készíteni :) (Ha csak nagyobb szemű szilvát kapunk a piacon, akkor érdemes megfelezni a szilvákat.)

Hozzávalók:

1 kg krumpli
0,5 kg szilva
30-40 dkg liszt (krumpli függő)
1 tojás
barnacukor
fahéj
zsemlemorzsa

Az egy kiló krumplit feltesszük sós vízben főni, héjában. Amíg a krumpli fő, előkészítjük a szilvát. Megmossuk, kimagozzuk, félbevágjuk. A mag helyére fahéjjal elkevert barnacukrot kanalazunk. (Ínyencebbek egy-egy kocka csokit is beletehetnek).

Ha a krumpli megfőtt, hideg vízzel leöblítjük és még melegen megszabadítjuk a héjától. Alaposan összetörjük a krumplit, majd félretesszük hűlni. (Fontos hogy jól kihűljön, mert így kevesebb lisztet vesz fel.)

Miután kellően kihűlt, hozzáadjuk a tojást és elkezdjük hozzáadagolni a lisztet. Ez a legfontosabb rész, hiszen ha túl lisztes lesz a tészta, akkor abból igazi harci gombóc készül, ami bármilyen csatában méltón megállja a helyét, akár az Indul a bakterház híres gombóchajigálós jelenetében is :)

Apránként adjuk a krumplihoz a lisztet, addig gyúrjuk amíg jól formázható, lágy és rugalmas tésztát kapunk. A liszt mennyiség tényleg viszonylagos, a krumpli fajtájától függ.

Formázzunk cipót és óvatosan nyújtsuk ki, kb ujjnyi vastagra. Vágjunk négyzet formájú lapokat, és mindegyik közepébe tegyünk egy-egy szilvát. A széleit batyuként csippentsük össze, és formázzunk gombócokat belőle.
(Én készítettem csak csokival töltött gombócot a legkisebbeknek, az is nagyon finom lett.)
A maradék tésztából készítsünk nudlit, amit felénk angyalbögyörőnek hívnak, ennek az elnevezése is nagyon változatos tájegységenként :) Tésztacsíkokat összesodrunk, és már kész is.

Közben készítsük oda a sós vizet, amiben kifőzzük a gombócokat és pirítsuk meg a zsemlemorzsát egy teflon serpenyőben, ha megpirult, keverjük hozzá a megmaradt barnacukros-fahéjas elegyet.

Ha a víz felforrt, mehetnek bele a gombócok. Egyszerre ne túl sok, hogy ne tapadjanak egymáshoz. Ha leragadna az edény aljára, egy lyukas fakanállal óvatosan fel tudjuk emelni, olajat semmiképp se adjunk a főzővízhez. Akkor jók a gombócok, ha mindegyik feljött az víz tetejére. Ha már fent úszkálnak óvatosan kiszedjük őket és meghempergetjük a cukros-fahéjas morzsában. Miután elkészültünk az összessel, ízlés szerint megszórhatjuk porcukorral.

Jó sütést és jó étvágyat kívánok!

Szabina

♥

Ha tetszett, kövessetek facebook-on is: https://www.facebook.com/bakeyoursmileblog