A napokban olvastam és néztem újra a Kincskereső kisködmönt, és innen jött a következő süti ötlete.

Tudtam azt én is, hogy a kökényt is meg lehet enni, ha megcsípi a dér. Valamikor még a malomházban egyszer egész kalappal kaptam Messzi Gyurkától. Egy-két szemet megkóstoltam belőle, de a színe jobban tetszett, mint az íze.

"No, én nem szeretnék kökényt ebédelni" - gondoltam magamban délben, mikor a tejbetáskalevesbe belemerítettem a kanalamat. S arra gondoltam akkor is, mikor a tündérke elejbém tolta a lekváros buktát. Kivettem egyet a tálból, és belecsúsztattam a ködmönzsebbe, azzal hónom alá csaptam a könyveimet, és húzódtam kifelé az ajtón nagy léhvel-pléhvel. Azt mondtam, énnekem most nagyon sietnem kell az iskolába.

Siettem is, hogy el ne hűljön a bukta, mire odaérek.

Persze az iskola körül most nem volt egy lélek se. Csöndesen nyitottam be az ajtót - hát a bice-bóca ott térdel a nagy tábla előtt - térdepelni könnyebb volt neki, mint állni -, és rajzol az aljára mindenféle furcsa talicskákat meg kis kocsikat. Úgy bele volt mélyedve a munkába, hogy észre se vett. Csak arra rezzent fel, mikor beültem a padba, és az megcsikordult alattam.

Hirtelen elmázolta a tenyerével a rajzokat, és visszasántikált a helyére, a kuckóba. Utána mentem, leültem a padkára, és odatettem kettőnk közé a buktát.

Nézte, nézte, de nem nyúlt hozzá, se nem szólt semmit. Közelebb toltam, de már akkor nem nézett oda. A képeket bámulta a falon.

Egészen a kezéhez toltam a buktát. Erre rám nézett, én meg megszólaltam:

- Ezt teneked hoztam. Bukta.

- Tudom - mosolyodott el, és mindjárt bele is harapott. - Szeretem.

- Ti is szoktatok buktát sütni?

- Itten nem szoktunk. Otthon anyáméknál szoktunk. Édesatyám a lekvárosát mindig kiharapta nekem, mert azt nem szerette.

/Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön/

Hozzávalók:

60 dkg liszt

csipet só

3 ek. cukor

2 tojás sárgája

1 tojás

3 dl tej

6 dkg olvasztott vaj

2,5 dkg élesztő

(házi) szilvalekvár

1 tojás a tetejére

A hozzávalókat előveszem, és fél órára együtt hagyom őket a konyhában, hogy egyforma hőmérsékletűek legyenek. A tejet meglangyosítom, elkeverem a cukorral, majd belemorzsolom az élesztőt. Hagyom egy negyed órát, hogy dolgozzon az élesztő. A lisztet egy nagy keverő tálba szitálom, majd hozzákeverem a hozzávalókat, és rugalmas tésztát gyúrok. Meleg helyen, letakarva nagyjából egy óra alatt a duplájára kelesztem.

Miután megkelt, kinyújtom és egyforma négyzeteket vágok. (A mi esetünkben ezek kisebb négyzetek voltak, hiszen elsősorban a gyerekeknek szerettünk volna kedvezni.) A négyzetek közepére halmozom a szilvalekvárt majd feltekerem, és a szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket, úgy hogy összeérjenek, és kitöltsék a tepsit. (Plusz egy tipp, mi nutellásat is készítettünk és nagy sikere volt!)

Letakarva fél órát hagyom még kelni, utána lekenem a felvert tojással, majd előmelegített, 180 fokos sütőben szép pirosra sütöm őket. Langyosan munkalapra borítom egyben, és utána tépkedem le a buktákat egyesével és tálalom.

Jó sütést és jó étvágyat kívánok!

Szabina

♥