Forrás: Pinterest

A mézes krémes nálunk hagyományos családi recept. Most karácsonykor is ez volt az egyik süti, no de nem kell ahhoz karácsony, hogy ez kerüljön az asztalra. :)

Hozzávalók:

A tésztához:

45 dkg liszt

1 tojás

4 kanál tej

3 dkg zsír

2 kanál méz

1 kávéskanál szódabikarbóna

15 dkg cukor

tej szükség szerint

A töltelékhez:

1 bögrényi tejbegríz keményre főzve

20 dkg vaj

20 dkg porcukor

1 csomag vaníliás cukor

szilvalekvár

15 dkg csokoládé a tetejére

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, egy óra pihentetés után négy részre osztjuk, kinyújtjuk téglalap formára és a tepsi hátán - kivajazva - négy lapot sütünk 170 fokon, nagyjából 15 perc alatt. (Halvány sárgára sütjük.)

Készítünk egy bögrényi keményebb állagú tejbegrízt, ebbe belekeverjük a vajat, a porcukrot és a vaníliás cukrot. Ezzel a krémmel megkenjük az első tésztalapot, ráborítjuk a következő mézes lapot, azt megkenjük szilvalekvárral, majd a következőt ismét a grízes krémmel.

A tetejére csokit olvasztunk és azzal vonjuk be.

Ennek a süteménynek állnia kell legalább egy éjszakát, másnap finom és puha lesz.

Jó sütést és jó étvágyat kívánok!

Szabina

♥

Csak két okból iszom: amikor születésnapom van és amikor nincs.

Péntek esti láz

forrás: Pinterest

A mosoly a legszebb smink, amit egy lány viselhet. - Marilyn Monroe

Forrás: Pinterest

Ki mondta, hogy a keveseb több? Biztosan nem volt bor ivó.

Túl korán van ahhoz, hogy bármit is mondj.

Forrás: Pinterest

A napokban olvastam és néztem újra a Kincskereső kisködmönt, és innen jött a következő süti ötlete.

Tudtam azt én is, hogy a kökényt is meg lehet enni, ha megcsípi a dér. Valamikor még a malomházban egyszer egész kalappal kaptam Messzi Gyurkától. Egy-két szemet megkóstoltam belőle, de a színe jobban tetszett, mint az íze.

"No, én nem szeretnék kökényt ebédelni" - gondoltam magamban délben, mikor a tejbetáskalevesbe belemerítettem a kanalamat. S arra gondoltam akkor is, mikor a tündérke elejbém tolta a lekváros buktát. Kivettem egyet a tálból, és belecsúsztattam a ködmönzsebbe, azzal hónom alá csaptam a könyveimet, és húzódtam kifelé az ajtón nagy léhvel-pléhvel. Azt mondtam, énnekem most nagyon sietnem kell az iskolába.

Siettem is, hogy el ne hűljön a bukta, mire odaérek.

Persze az iskola körül most nem volt egy lélek se. Csöndesen nyitottam be az ajtót - hát a bice-bóca ott térdel a nagy tábla előtt - térdepelni könnyebb volt neki, mint állni -, és rajzol az aljára mindenféle furcsa talicskákat meg kis kocsikat. Úgy bele volt mélyedve a munkába, hogy észre se vett. Csak arra rezzent fel, mikor beültem a padba, és az megcsikordult alattam.

Hirtelen elmázolta a tenyerével a rajzokat, és visszasántikált a helyére, a kuckóba. Utána mentem, leültem a padkára, és odatettem kettőnk közé a buktát.

Nézte, nézte, de nem nyúlt hozzá, se nem szólt semmit. Közelebb toltam, de már akkor nem nézett oda. A képeket bámulta a falon.

Egészen a kezéhez toltam a buktát. Erre rám nézett, én meg megszólaltam:

- Ezt teneked hoztam. Bukta.

- Tudom - mosolyodott el, és mindjárt bele is harapott. - Szeretem.

- Ti is szoktatok buktát sütni?

- Itten nem szoktunk. Otthon anyáméknál szoktunk. Édesatyám a lekvárosát mindig kiharapta nekem, mert azt nem szerette.

/Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön/

Hozzávalók:

60 dkg liszt

csipet só

3 ek. cukor

2 tojás sárgája

1 tojás

3 dl tej

6 dkg olvasztott vaj

2,5 dkg élesztő

(házi) szilvalekvár

1 tojás a tetejére

A hozzávalókat előveszem, és fél órára együtt hagyom őket a konyhában, hogy egyforma hőmérsékletűek legyenek. A tejet meglangyosítom, elkeverem a cukorral, majd belemorzsolom az élesztőt. Hagyom egy negyed órát, hogy dolgozzon az élesztő. A lisztet egy nagy keverő tálba szitálom, majd hozzákeverem a hozzávalókat, és rugalmas tésztát gyúrok. Meleg helyen, letakarva nagyjából egy óra alatt a duplájára kelesztem.

Miután megkelt, kinyújtom és egyforma négyzeteket vágok. (A mi esetünkben ezek kisebb négyzetek voltak, hiszen elsősorban a gyerekeknek szerettünk volna kedvezni.) A négyzetek közepére halmozom a szilvalekvárt majd feltekerem, és a szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket, úgy hogy összeérjenek, és kitöltsék a tepsit. (Plusz egy tipp, mi nutellásat is készítettünk és nagy sikere volt!)

Letakarva fél órát hagyom még kelni, utána lekenem a felvert tojással, majd előmelegített, 180 fokos sütőben szép pirosra sütöm őket. Langyosan munkalapra borítom egyben, és utána tépkedem le a buktákat egyesével és tálalom.

Jó sütést és jó étvágyat kívánok!

Szabina

♥

forrás: Pinterest